Nemes Nagy Ágnes: Éva és a liba

Nemes Nagy Ágnes: Éva és a liba Jeges vízben, sűrű hóban libák úsztak a folyóban. Lubickoltak, verekedtek, estefelé hazamentek. De egy liba elmaradt, tiblábolt a domb alatt, vergölődött jó sokáig, felért a hó a hasáig. Éva akkor leszaladt, felkapta a madarat, hű! nehéz volt, mint a só, sárga lába csupa hó. Furcsa is a libaláb: … Olvass tovább

Nemes Nagy Ágnes: Kukuca

Nemes Nagy Ágnes: Kukuca Van egy kalács: kukuca, friss kalácsból kalácsforma. Azt mondják, ha jó leszek, meg is kapom karácsonyra. Azt mondják, hogy madárforma, azért kapom karácsonyra. Azt mondják, hogy szárnya van, csőre van és lába van, frissen szabad kézbe vennem, karácsonykor meleg madár ülhet majd a tenyeremben. Szeme helyén bors van. Adják ide gyorsan! … Olvass tovább

Nemes Nagy Ágnes: Téli angyal

Nemes Nagy Ágnes: Téli angyal Ül a vékony Mária És ölében a fiú Szélfúvásnyi gyenge zajt hall Összerezzen: itt az angyal S ő is tudja: minden angyal Iszonyú Iszonyú szél volt márciusban Nagy piros égbolt szél-parázs Nem volt este hogy lehussant S óriás volt óriás Szélborzolta sas-színű szárnya Be se fért a cseppnyi házba Kint … Olvass tovább

Mentovics Éva: A hóember

Mentovics Éva: A hóember Álldogál egy vidám legény, jégcsap lóg az orra hegyén. Hó a keze, hó a lába, deres minden porcikája. Körülötte mély a hó, pocakja vagy hét akó. Messze virít répa orra, cakkos sálját vígan hordja. Éjfekete szén a szeme, vasfazék a cilindere. Füléig ér mókás szája, a hófúvást büszkén állja. Egy cseppet … Olvass tovább

Mentovics Éva: Hófehér karácsony

Mentovics Éva: Hófehér karácsony Itt az este: giling-galang. Megszólal az esti harang. Szól a csengő: csingilingi. Pelyhét a tél szertehinti. Téli erdő, fehér álom… Díszes csipke ring a fákon. Karcsú fenyők tüskés inge hókristállyal van behintve. Minden házban – giling-galang… Ünnepelni hív a harang. Elérkezett szent karácsony, fény táncol a fenyőágon. Mentovics Éva: Hófehér karácsony … Olvass tovább

Mentovics Éva: A madáretetőnél

Mentovics Éva: A madáretetőnél Vaskos dunnát hoz magával, vágtat már a hideg tél. Nem kérdezi: Jöhetek-e? Decemberre ideér. Számtalan kis pelyhes jószág havas ágon didereg. Vékony, lenge tollruhában hogy bírják a hideget? Gúnyájukat szél borzolja, apró lábuk reszkető. Ilyen cudar, fagyos télen nagy kincs ám az etető! Hó borít el minden ágat, sehol sincs már … Olvass tovább

Mentovics Éva: Indul a szán

Mentovics Éva: Indul a szán Morcos felhő hinti pelyhét, estére már mély a hó. Zúgó szélnek fittyet hányva útnak indul Télapó. Suttognak a havas ágak, szikrát szór a sok patkó. Ilyen hideg téli éjen kályha mellett volna jó. Télapónk csak nevet rajta, jól bírja a hideget. Bejárja a fél világot, amíg más csak didereg. Búcsút … Olvass tovább

Mentovics Éva: Télapó az oviban

Mentovics Éva: Télapó az oviban Tavaly télen az oviban nálunk járt a Télapó. Arca kedves és mosolygós, haja fehér, mint a hó. Egymás után minden ovis a térdére ülhetett, -nagyon meg voltunk hatódva – s úgy mondtuk a verseket. Télapóka mesélt nekünk, s készült rólunk egy fotó. Mivel nekem nagyon kedves, szobám falán látható. Amikor … Olvass tovább

Mentovics Éva: Szent karácsony éjjelén

Mentovics Éva: Szent karácsony éjjelén Megszólal sok apró csengő. Érces hangjuk lágyan zengő. Azt zenélik minden ágon: Karácsony van a Világon. Szent karácsony éjjelén táncot jár a gyertyafény. Meghittség, és szeretet melengeti szívedet. Mentovics Éva: Szent karácsony éjjelén Versek gyerekeknek: Nőnapi versek gyerekeknek Anyák napi versek gyerekeknek Mikulás versek gyerekeknek Karácsonyi versek gyerekeknek Versek óvodai … Olvass tovább

Gazdag Erzsébet: Honnan jöttél Télapó?

Gazdag Erzsébet: Honnan jöttél Télapó? -Honnan jöttél Télapó? -Hóországból, hol a hó hegyvastagnyi takaró, a tenger meg hat akó. Jegesmedve barátom varrta meg a kabátom. Kibélelte bundával, hogy az úton ne fázzam. Szarvasomat befogtam, szíves szóval biztattam: „úgy szaporázd a lábad, szél se érjen utánad.” Meseország (világos) Hóországgal határos. S Meseországból az út egyenesen ide … Olvass tovább