Petőfi Sándor: Megy a juhász szamáron

Petőfi Sándor: Megy a juhász szamáron Megy a juhász szamáron, Földig ér a lába; Nagy a legény, de nagyobb Boldogtalansága. Gyepes hanton furulyált, Legelészett nyája. Egyszercsak azt hallja, hogy Haldoklik babája. Fölpattan a szamárra, Hazafelé vágtat; De már későn érkezett, Csak holttestet láthat. Elkeseredésében Mi telhetett tőle? Nagyot ütött botjával A szamár fejére. Kúnszentmiklós, 1844. július … Olvass tovább

Petőfi Sándor: István öcsémhez

Petőfi Sándor: István öcsémhez Hát hogymint vagytok otthon, Pistikám? Gondoltok-e ugy néha-néha rám? Mondjátok-e, ha estebéd után Beszélgetéstek meghitt és vidám, Mondjátok-e az est óráinál: Hát a mi Sándorunk most mit csinál? És máskülönben hogy van dolgotok? Tudom, sokat kell fáradoznotok. Örök törődés naptok, éjetek, Csakhogy szükecskén megélhessetek. Szegény atyánk! ha ő ugy nem bizik … Olvass tovább

Petőfi Sándor: Füstbement terv

Petőfi Sándor: Füstbement terv Egész uton – hazafelé – Azon gondolkodám: Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám? Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki? Midőn, mely bölcsőm ringatá, A kart terjeszti ki. S jutott eszembe számtalan Szebbnél-szebb gondolat, Mig állni látszék az idő, Bár a szekér szaladt. S a kis szobába toppanék… Röpűlt … Olvass tovább

Petőfi Sándor: Befordúltam a konyhára…

Petőfi Sándor: Befordúltam a konyhára… Befordúltam a konyhára, Rágyujtottam a pipára… Azaz rágyujtottam volna, Hogyha már nem égett volna. A pipám javában égett, Nem is mentem én a végett! Azért mentem, mert megláttam, Hogy odabenn szép leány van. Tüzet rakott eszemadta, Lobogott is, amint rakta; Jaj de hát még szeme párja, Annak volt ám nagy … Olvass tovább

Petőfi Sándor: Jön az ősz…

Petőfi Sándor: Jön az ősz… Jön az ősz, megy a gólya már, Hideg neki ez a határ; Röpűl, röpűl más országba, Hol jobban süt a nap rája. Hej, van oka a gólyának, Hogy más hazát néz magának; De, galambom, hogy elhagytál, Nem t’om, mi okot találtál. Hív voltam én hozzád mindig, Elejétől utójáig, Nem volt … Olvass tovább

Petőfi Sándor: Járnak, kelnek sokan zöld erdőben…

Petőfi Sándor: Járnak, kelnek sokan zöld erdőben… Járnak, kelnek sokan zöld erdőben; Vagyon a nap épen lemenőben. Rózsákat fest utósó sugára Dombtetőre, lombok sudarára. De veszik ők mindezt csekélyebbnek, Semhogy rajta megörvendezzenek; Párosult két vadgalamb búgása – Ebben fakad örömök forrása. Járok, kelek én is zöld erdőben. Nap lementén van gyönyörűségem, Nap lementén, nap piros … Olvass tovább

Petőfi Sándor: A Nap

Petőfi Sándor: A Nap Mi az a nap? mi az a nap? Nem is nap az tulajdonkép. Ugyan mi hát?… hát semmi más, Mint egy nagy szappanbuborék. Valami óriásfiú Kifúja reggel keleten, S szétpattan este nyúgaton. – És ez minden nap így megyen. Pest, 1845. február – március Petőfi Sándor: A Nap Versek gyerekeknek – Gyerekversek: … Olvass tovább

Petőfi Sándor: Ki a szabadba

Petőfi Sándor: Ki a szabadba Ki a szabadba, látni a tavaszt, Meglátni a természet szinpadát! Az operákban ki gyönyörködik? Majd hallhat ott kinn kedves operát. A természetnek pompás szinpadán A primadonna a kis fülmile; Ki volna, énekesnők, köztetek Merész: versenyre kelni ővele? Megannyi páholy mindenik bokor, Amelyben űlnek ifju ibolyák, Miként figyelmes hölgyek… hallgatván A … Olvass tovább

Petőfi Sándor: Pille, pille, pillangó

Petőfi Sándor: Pille, pille, pillangó Pille, pille, pillangó Pille, pille, pillangó, Szállj le a kezembe, szivárványnak színeit fesd a tenyerembe! Pille,pille,pillangó! Olyan,mint az álom. Mitől lettél ilyen szép? Én majd kitalálom. Libbenő szép virág, felhő közelében, hernyóból lett tündérlány Odafönn az égen. Petőfi Sándor: Pille, pille, pillangó Versek gyerekeknek – Gyerekversek: Versek gyerekeknek Rövid versek … Olvass tovább