Mentovics Éva: Óvó néni várt énreám

Mentovics Éva: Óvó néni várt énreám Óvó néni várt énreám, mikor ide érkeztem. Búcsúzkodni tőle nehéz, bizony nem megy oly könnyen! Mikor sírtam ki volt velem? Ki törölte könnyes szemem? Ki tanított szépre, jóra, mintha édesanyám volna? Nem várt érte köszönetet, egész szívét adta nekem! Elfeledni nem is tudom, hiszen én is szeretem! Rá gondolok, … Olvass tovább

Mentovics Éva: Köszöntő

Mentovics Éva: Köszöntő Amikor az első napon iskolába léptem, öltözködni, cipőt fűzni Ő segített nékem. Ő tanított betűt írni, s elolvasni őket. Elültettünk néhány magot, s lestük, amint nőnek. Így nőttünk fel mi is szépen, mint kicsinyke hajtás, s így lett a sok idegenből jó barát, és pajtás. Napról-napra táplált minket mosollyal, tudással. Megtanított arra … Olvass tovább

Mentovics Éva: Vakáció

Mentovics Éva: Vakáció Hol csellengtél, te kis kópé? Késtél, oly rég vártalak! Jólesik már elnyújtózni itt, a lombos fák alatt. Nem kell tankönyv, irka, táska, pihen most a csengetés… rengeteg a tennivalóm, felsoroljam? Nem kevés! Holnaptól már nem kezdődnek oly korán a reggelek – ha kirúg az ágy magából, komótosan felkelek. Vár a bicaj, tollaslabda, … Olvass tovább