Kányádi Sándor: Fülig kucsma

Kányádi Sándor: Fülig kucsma Fülig kucsma, gyapjúkendő, Ideért az új esztendő. A csizmáján csengő patkó, A subáján araszos hó. Hű de jó, az a jó, Hogyha térdig ér a hó! De azért, hogy meg ne fagyjon, Ki teheti, ajtót nyisson Engedje be, bebebe, ide a jó melegbe! Hű de jó, az a jó, hogyha térdig … Olvass tovább

Kányádi Sándor: Bandukol az őszi nap

Kányádi Sándor: Bandukol az őszi nap Bandukol az őszi nap, s megáll minden fánál. Bandukol és elidőz minden iskolánál. Meg-megáll és elidőz… mire is kíváncsi vajon ez a szelíd, ősz Nap-tanító bácsi? Meg akarja tudni, hogy rendesek-é, jók-é akik nála nyaraltak, nincs közöttük kópé. Nem bújt-é a pad alá az a virgonc Pista, s vajon … Olvass tovább

Kányádi Sándor: Szeptemberi töprengés

Kányádi Sándor: Szeptemberi töprengés Hogyha nekem szárnyam volna, Délre szállnék, mint a gólya. Nem kellene óvodába járnom, aztán iskolába. De azért jó mégse volna elrepülni, mint a gólya. Édesanyám bánatában folyton sírna énutánam. Le is teszek végleg róla, csak azért se leszek gólya. Inkább járok óvodába, azután majd iskolába. S mire mindet mind kijártam, s … Olvass tovább