Tóth Ágnes: Tökös versike
Tök a fejem nagy és kerek,
Az egész kert rajtam nevet.
Apámra a tökre ütök,
De nem vagyok tökkelütött.
Nevethet e zöld csőcselék,
Leszek én még tökfőzelék.
Töklámpás
Nincsen lába
Így nem csámpás,
Hasából lesz a töklámpás,
Gyomrában egy gyertya ég,
Villogtatja két szemét,
Fején ül a tökkalap,
Fényes szája majd bekap.
Csillagtök
Csillag lehetnék az égen,
Vagy a tenger mélyén,
De én tökként éldegélek,
Itt a kert legvégén.
Nem akarok panaszkodni
Könnyet sem hullatok,
Mert a pohos tökök között
Igazi sztár vagyok.
(Másik nevem patiszon
Nagyra növök, ha iszom)
Spárga tök
Ez a tök itt igen drága,
Karcsú teste kissé sárga,
Hosszú, vékony, mint a spárga,
A piacon nincs is párja.
Tökkirály
Végre eljött csütörtök,
Asztalunkon sütőtök.
Anya nevet, s így kínál:
„Deszertünk a tökkirály”
Lopótök
Lopótökkel lopózom,
Egy nagy boros hordóhoz,
A tök nyakát bedugom,
Azon a bort leszívom,
Ha megtelik a tök hasa,
Kancsóba önti a gazda,
Megkínálja a vendéget,
S kíván neki egészséget.
Tóth Ágnes: Tökös versike
