Gyurkovics Tibor: Garabonciás
Nem tudom, mit akarok,
kicsi sorsot, vagy nagyot,
felöltőt, vagy kalapot?
Néha arra gondoltam,
úgyis elég gondom van,
nyugodjak meg sorsomban.
Aztán mégis kívántam,
mint akiben hiány van
s vágyik minden irányban,
követ, csákót, levelet,
aranykardot, rengeteg
pityke verje mellemet,
aztán csöndes faházat,
hol az ember tanyázhat,
és örül a magánynak,
aztán végül semmit se,
nem gondolni senkire,
leülni egy serblire –
Nem tudom, mit akarok,
kicsi sorsot, vagy nagyot,
nyugalmat, vagy haragot?
Gyurkovics Tibor: Garabonciás