Ballag már a vén diák
Ballag már a vén diák,
Kezében a sok virág.
Szeme könnyel van tele,
Szeretettel a szíve.
Nem is volt az olyan régen,
Amikor kicsit félénken
Az iskolába belépett,
A szemében tűz égett.
A tanár néni fogadt,
Kicsit megsimogatta:
Fel a fejjel, kicsi diák,
Megszereted az iskolát.
Nyolc év telt el már azóta,
Nem is tudom, hogy hány óra.
Én ma már a félénk diák
Itt hagyja a jó iskolát.
Nevet azon, ami elmúlt,
Hogy a táska mily’ nehéz volt.
Majdhogynem a földre verte,
Ahogy szaladt hazafele.
Nem nagy most már a táskája,
A tanárnő is felnéz rája.
Dörmögő lett vékony hangja,
Kicsi neki az iskola.
Sok tudás szorult fejébe,
Értelem csillog a szemébe,
Hálás szívvel köszöni meg
Azt a sok-sok szeretetet.
Ballag már a vén diák