Zigány Árpád: Kéményseprő bácsi
Kéményseprő bácsi, jaj de fekete!
Ruhája korommal, szénnel van tele;
Nem csoda, mert mindig a kéménybe jár,
S a korom, a füst, mind ruhájára száll,
Félnek is ám tőle a kis gyerekek,
Pedig nem bánt senkit, mindenkit szeret;
Mit tehet ő róla, hogy ilyen csúnya,
Hogy a kéményekben kell dolgoznia.
Zigány Árpád: Kéményseprő bácsi