Zelk Zoltán: Ennyi csudát
Mesét ígértem, hát
el is mondom néked,
de nem aranybarikáról,
nem arról mesélek.
Óperenciáról?
Vagy üveghegyekről?
Nem is erről, nem is arról,
hanem gyerekekről.
Ezek a gyerekek
el is indulnának,
nekivágtak száz utcának,
neki a Dunának!
Még a Margit-hídon,
azon is átmentek,
onnan aztán nekivágtak
a Szabadság-hegynek!
De nem gyaloglábbal
mentek ők a hegyre,
hát akkor tán a hétfejű
sárkány repítette,
az vitte tán őket,
vagy repülő szőnyeg?
Se ez, se az, mert mostan már
nagyobb csodák nőnek!
Olyan csodák nőnek,
olyan csoda támadt,
hogy a gyerekek ott saját
vonatukon járnak!
Mesebeli táltos,
az is csak kismiska,
ha a mozdonyát elindítja
ott a masiniszta!
De van ott még tovább is,
más csodát is őrzök:
gyerek ottan a kalauz
s az állomásfőnök!
Fut, szalad a vonat,
fussunk hát utána,
mert az ország, ahová megy,
gyerekek országa.
Gyerekköztársaság,
de igazi erdő,
igazi rét zöldell ottan –
és igazi felhő
és igazi csillag
van ottan az égen –
ugye, hogy nincs ennyi csuda
semmilyen mesében?
Azt kérded, ha felnő,
mi lesz ott a gyermek?
Hát igazi vasutas lesz,
hogyha arra termett!
És igazi munkás
lesz igazi gyárban,
és igazi mérnök lesz majd
olyan irodában,
ahol feltalálnak
sok újfajta gépet,
azért, hogy sokkal boldogabb,
szebb legyen az élet!
Igazi tudós lesz
és igazi író,
boldog népnek boldogságot,
igazságot író!
És igazi orvos
– így lesz majd meglátod –
meg is gyógyít minden embert,
az egész világot!
Zelk Zoltán: Ennyi csudát