Vesztergom Andrea: Nagy kislányok titkai
Mostanában annyit mondják, hogy már milyen nagy vagyok,
pedig néha hogy untatnak a százszor hallott mondatok:
leckét írni, rendet rakni, a játék is várhat, jó?
Mindenkinek megfelelni néha olyan fárasztó!
Anya pedig nagyon kedves, a türelme végtelen,
nem is értem, egy emberben ennyi jóság hogy terem?
Tanár néni sokszor mondja: bár tankönyvet olvasnánk
ahelyett, hogy folyton bújjuk Violetta honlapját.
Pedig sokan úgy gondoljuk, hogy az nagyobb élvezet,
ha az ember matek helyett trendi cuccot nézeget.
A fiúkról néhány szóban, – többet nem is érdemes –
az éretlen korszakuknak egyszer talán vége lesz.
Névtelenül írogatnak, szünetekben megvárnak,
azt gondolják, hogy ez tetszik egy ilyen komoly nagylánynak?!
Forgolódnak körülöttem, némely milyen elgyötört!
Állítólag énmiattam néhány szív már összetört…
Apa szeme mindig rajtam a karate edzésen,
azt hiszi, hogy nem is sejtem: minden srácra féltékeny.
Nagyiék csak csodálkoznak, ha rajtam a mehetnék,
pedig bárcsak minden héten piknik-partin lehetnék!
Egyre nagyobb kislány leszek, néha kemény a korszak,
pár év múlva nehéz dolga lesz a szegény tesómnak!
Vesztergom Andrea: Nagy kislányok titkai