Tali Gitta: Amikor még…
Mikor járni megtanultam,
sokszor anyukámhoz bújtam.
Olyan jó volt ölbemenni,
s hozzábújva megpihenni.
De mióta nagyobb lettem,
odabújni nincs már merszem.
Ám amikor senki sem lát,
és ő felém nyújtja karját,
betérek az ölelésbe
egy kis meleg pihenésre.
És ha nagyon fázik lelkem,
fantáziám eleresztem.
Ő tér be a színes képbe,
eszembe jut kedves lénye.
Meleg mosolyát is látom,
s visszatér a biztonságom.
Melegszik a szívem tája,
s jókedvem is meglesz mára.
Tali Gitta: Amikor még…