Székely-farsang
Hóban, sárban, ködben, fagyban
navigálunk a farsangban,
mulatságok ideje,
zeng a világ közepe,
s ez még csak az eleje.
Angyalszárnyon, seprűnyélen
jár a móka, száll az érdem,
kapaszkodik bálba bál,
fiatal, vén talpra áll,
csak az asszony kiabál.
Óesztendő, tűnt ajándék,
elvitte egy csalfa szándék,
éjféltájban itt hagyott,
kiszökött az ablakon,
poharamra ráfagyott.
Új esztendő, kürtőskalács,
verőfényes vigasztalás,
sonka, kolbász, fél arasz,
ma a jókedv kosaras,
ha nem sietsz, lemaradsz.
Elfogytak a disznótorok,
szétszéledtek a rokonok,
sebaj, időnk fut tovább,
csak a sorsunk ostobább,
pörögnek a rokolyák.
Borod kiforrt, pálinkádat
őrizgeti fájin kádad,
koma, sógor, atyafi
a kapuját tárja ki,
hátha betér valaki.
Menyecskének tág a kedve,
úgy csiripel mint a… medve,
pillantása, jaj, de szép,
nincsen hozzá engedély,
ki nem vigyáz, jégre lép…
Hóban, sárban, ködben, fagyban
eltévedhetsz a farsangban,
ez a világ körbejár,
közösséget fénybe zár,
böjt küszöbén majd megáll.
Székely-farsang
