Romhányi József: KUKAC-SORS
Megtudhatod most, ha e tárgykörben kutatsz,
mért él föld alatt a rút esőkukac.
Rágódott rég egy kérdésen a földigiliszta:
Miért utálja őt az ember, hiszen olyan tiszta?
Nem volt képes felelni rá sok oktalan állat,
hogy terem az emberszívben undor és utálat.
Végül megsúgta egy csendes esti órán
a svábbogár, azaz, német ajkú csótány:
- Hörl mal zu! Én tudok esztet! Nekem van a lakás
Srevizave a ház mellett, bei dem szemétrakás.
Én látok, ha spacírozni pemászok a házba:
tetejüktől talpukjáig fel vannak ruházva.
Hogyha téged nézlek, so én magamnak is
restellem.
Nem szégyelsz te magad, du Schwein,
így anyatojt mesztelen?!
Nix toll, nix szőr, csupasz potroh mutogatja!
Muszáj neked strimfli húzni, egy ink meg
egy katya!
- Ingem, gatyám sohasem lesz, én ezt
meg nem érem!
- Szólt a kukac, s föld alá vitte a szemérem.
Romhányi József: KUKAC-SORS