Mándy Stefánia: Mikulás
És jó sétálni kézen állva
És jó sétálni lábon is,
Ha hó hull, nap süt, télbe – nyárba,
A várba,
És csússzunk le, röpít a ródli,
Hej rugdalózni, forgolódni,
De jó lesz aztán lenn a hóban,
És Pampulák majd
Felnevet:
„Fehér, fehér, fehér valóban!
És jó a bukfenc itt a hóban,
És nap fricskázza a jeget,
De most már gyertek!”
Mire leérsz, egyet se gondolsz:
A hógolyóból szilvásgombóc.
Hát tömjétek a fejetek!
Aztán fürdés és indulás.
Aludni kell, álmodni
Róla,
Már azt se tudom, mire kérjem,
Hogy puttonya biztos beférjen.
Mert elgondolni is csudás:
Még el se érsz a rézkilincsig,
Még azt se tudod, hogy ki
Nincs itt,
És máris jön a
Mikulás!
Mándy Stefánia: Mikulás
