Kölcsey Ferenc: HUSZT
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
| Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. |
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
| Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém. |
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
| Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? |
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
| Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl
Cseke, 1831. december 29. |
Kölcsey Ferenc: HUSZT