Bezerédj Amália: Az év tizenkét hónapja
Háromszáz hatvanöt nap van
Egy leforgó esztendőben.
Hét napot egy hétbe téve
Épen ötvenkét hét lészen.
Ezt tizenkét felé osztva
Az év tizenkét hónapja.
Január az első hónap;
Hideg van és rövid a nap.
Februárban van a farsang,
Táncz van akkor s muzsikahang.
Márczius már havat olvaszt,
Kerti munkát hoz és tavaszt.
Áprilisban a mező zöld,
Virág van, és szántva a föld.
Májusban minden virágzik.
Madarak éneke hangzik.
Juniusban birkát nyirik;
A cseresnye is megérik.
Juliusban szénát gyüjtnek,
S a hűs folyóban fürödnek.
Augusztusban van aratás,
És sok élet-takarítás.
Szeptemberben az őszt kezdjük,
S a sok gyümölcsöt leszedjük.
Október a vetést végzi,
S a vig szüretelőt nézi.
Ködös a hideg november,
Fázik akkor állat, ember.
Deczember hóval ellepett:
De hoz karácsony-ünnepet,
Midőn kis Jézus született,
Ó-esztendőnek vége lett;
Jó gyermeknek még – ugy szokott –
Hoz most is szép ajándokot.
Bezerédj Amália: Az év tizenkét hónapja