Benedek Elek: Virágos réten
Száll a lepke, dong a dongó,
A madárdal nem búsongó,
Nem hallatszik bús panasz;
Daltól hangos hegy, völgy, halom,
Falu végén zúg a malom:
Itt van, itt van a tavasz!
Ember, állat jó kedvébe,
Fagyos télnek vége, vége,
De szép megint a világ!
Hol bús avar volt ősz óta,
Fölcsendül a madámóta,
S nyílik a sok szép virág.
Akármerre járjak, nézzek,
Mindenütt szép a természet,
Szóval ki nem mondható;
Szemnek, szívnek vidítója,
Óh, áldott az alkotója,
Isten, a Mindenható!
A kék mennybolt mosolygása,
A fényes nap ragyogása,
Langyos eső, meleg szél;
Virágillat, madárének:
Hirdetője erejének,
Minden őróla beszél!
Gyermek, ha jársz kint a réten,
Kezed kulcsold össze szépen,
S a mennyboltra feltekints!
Ne feledd, hogy Nála nélkül
Erdő, mező meg nem szépül –
Sem ég, sem föld, semmi sincs!
Benedek Elek: Virágos réten
