Benedek Elek: Kis falumtól búcsút vettem…
Kis falumtól búcsút vettem,
Ismét pesti ember lettem.
Félve mék az utcán végig,
A nagy lárma szinte szédít.
Mint hangyaboly, ha megbojdul,
Nyüzsög a nép oly bolondul.
Rám taposnak, meg-megböknek.
Hol jobbra, hol balra löknek.
Ha az utcán át kell mennem,
A hideg is kiráz engem,
S amielőtt nekivágok,
Elmondok egy imádságot.
No, jó öreg, kerülj ki most
Száz autót, száz villamost,
Száz fiakkert, száz biciklit,
S tetejébe száz triciklit!
Ó, szegény falusi bátya,
Csuda-e, ha száját tátja?
S szerencsésen, ha átére,
Rátaposnak tyúkszemére.
Így élek most napról-napra,
Löknek erre, löknek arra.
Reggel indulok el s dél lesz,
Míg eljutok Évikéhez.
Hej, de hogyha eljutottam,
Feledek mindent legottan.
Az ő édes mosolygása:
Rossz kedvemnek elmúlása.
Ördög vigye autókat,
A veszettül vágtatókat!
Az Évike ölelése:
Jókedvemnek ébredése.
Ördög vigye a villamost!
Az én lelkem otthon jár most.
Évikének csókolása:
Lelkemnek a szárnyalása.
Ha ő ölel, ha ő csókol,
Én nekem ez mindent pótol.
Szemem nevet, arcom ragyog…
Azt hiszem, Baconba vagyok!
Benedek Elek: Kis falumtól búcsút vettem…
Versek gyerekeknek – Gyerekversek:
