Benedek Elek: Hangverseny
Egyszer egy kutyának mi jutott eszébe?
Ej, huj, ej, huj, mi jutott eszébe!
Gazdáját megunta, hűtlenül elhagyta,
S felcsapott művésznek, fel ám az ebadta.
Hirdették újságok, hétöles plakátok:
Ilyen híres művészt a világ nem látott:
Magas C-ét kivágja, de sőt még a H-át is,
S szép lágyan pengeti hozzá a gitárt is.
Hej, Állatországban lett nagy riadalom!
A jegypénztár körül szörnyű sokadalom!
Keltek a biléták dupla, tripla áron,
Akár a marhahús a pesti vásáron.
Páholyok, zártszékek csordultig megteltek,
Még egy pesti színház sem lehet megteltebb.
S mi pesti színházban csak nagy ritkán esik,
A királyi páholy sem maradt üres itt.
Újságok nem győzték felsorolni másnap
Nevét, rangját, címét a sok uraságnak.
Ami nem is csoda, mert mind jelen vótak,
Színház nyitásáig akik meg nem hótak.
Ott volt a Víziló, vízügyi miniszter,
Akit Mackó portás hajbókolva tisztel,
Kinek a sofőrje is olyan úri fajta,
Hogy az orrát merőn az ég felé tartja.
Hosszúnyakú Zsiráf, hosszúlábú Gólya,
Mind a kettő nagy úr, bár nincs autója,
S Elefánt nagysága, tollas kalapjával,
(Közbe legyen mondva: adós az árával)
Hát Kecske kisasszony, milyen szendén lépdel!
(Nem ült még egy sorban ennyi úri néppel).
Bezzeg Mopszli úrnak büszke a tartása,
Hogyne, mikor ő a művész úr kartársa.
És a többi s többi, írták az újságok,
Kihagytak temérdek hölgyet, uraságot,
Kakasülő népét észre sem vették,
Pedig ők magukat folyton billegették!
Az Ökör téns úr is, haj, kifelejtődött,
Pedig egész este rekedésig bőgött.
Kimaradt a Ló is (hej, hogy nyihaházott!)
Róka úr is szintén, pedig hogy újrázott!
Hej, kutya-kutyánszki, mondanom se kén tán,
Hogy a művész urat ünnepelték méltán.
Fényesen sikerült minden egyes száma,
Aki el nem hiszi, hát járjon utána.
Benedek Elek: Hangverseny
Versek gyerekeknek – Gyerekversek:
