Fiala Sándor: Madarak
Lehullott a lomb, elszáradt csendben
sárga szőnyeggel borítva az erdőt,
hol ezernyi vándor útra készül
elhagyni hazáját, elhagyni otthonát.
De vajon mi itt rekedt bolyongók
hol leljük fel valódi hazánkat,
hol lelünk békét s nyugalmat?
Vajon élhetünk e szabadon, ahol születtünk?
Mi nem vagyunk madarak
kik ősszel tovaszállnak s tavasszal visszatérnek.
Mi Magyarok vagyunk, kik itt születtünk,
de Magyarságunk lett legnagyobb bűnünk.
Ó hát ti szabad, boldog madarak
tudjátok e mennyire irigyellek titeket.
Ti hazát cseréltek, de mindig otthon vagytok,
de mi otthon is örökre, idegenek maradunk.
Fiala Sándor: Madarak