Móricz Zsigmond: A repülő farkas
Száll a, száll a, száll a sas,
Nézi, nézi a farkas.
– Jó vadászni, – mondja, mondja, –
Jobb nem élni búba-gondba.
Mert jó a csinyt elkövetni,
Jobb a gondját el is vetni,
Mert hát mit ér, hej, mit ér,
A büntetés utólér.
Hej, jó neked te sasmadár,
Ha elrepülsz, rád ki talál?
Szánj meg, szívem, szánj meg, szentem,
Tanits meg repülni engem.
Saskeselyü száll, leszáll:
– Hiszen az csak rajtad áll.
Megtanítlak ebb’ a nyomba,
Kapaszkodj csak a farkomba.
Sillom! – száll a, száll a sas,
Farkán repül a farkas.
Fel az égbe mint a szélvész,
Lábuk alól a föld elvész.
– Látod, farkas, még a földet?
– Látom, látom.
– Akkor megyünk följebb, följebb,
Jó barátom.
Fölfelé, csak fölfelé,
Szem is káprázik belé.
– Látod-e még, farkas?
– Látom ám csak hallgass.
Itt van az ég kapuja,
Farkas feje fájula.
– Látod még a földet?
Nem látom én többet!
– No hát akkor elereszthetsz,
A leckébe belekezdhetsz.
Száll a farkas, száll lefele,
Nagy örömmel lefetyele.
– Éljen, éljen, hej, tyuhaja,
Farkasnak már kutyabaja.
Nézzed, világ, hogy repülök.
Megkeserüli a büröd.
Itt van a föld előtte,
A földön ül egy tőke,
Szenes tőke, fekete,
Csak ott marad fektibe.
– Félre onnan, szenes tuskó,
Agyonütlek, lusta fickó! –
Szenes tőke nem mozdul,
Farkas újra rámordul:
– Félre, mondom, szenes fa,
Agyonütlek, ebadta! –
Szenes tőke csak hever,
Farkas kiált még egyszer:
– Félre, hamar félre,
Mert nem hagylak élve!
Szenes tőke ül nyugodtan,
Farkas koma reá pottyan.
Abb’ a nyomba péppé málla,
S véle minden tudománya.
Móricz Zsigmond: A repülő farkas