Móricz Zsigmond: Kis malac meg a farkasok
Van egy erdő, erdőháton,
Benne tisztás az irtáson,
Hóba rakva rajta kis ház,
Kis malac itt telel tanyáz.
Kicsi fejsze csitteg-csattog,
Bükkfa lángja pitteg-pattog,
Fazékban tíz rityeg-rotyog,
Ajtón farkas kipeg-kopog.
– Hej kis malac, dideregve
Kunyorálok, hogy eressz be.
– Bizony nem én, mert megeszel!
– Rólam ilyet fel hogy teszel?
Csak kunyorál, csak igérget:
– Csak egy lábom engedd kérlek.
– Jó! – gondolja a kis malac, –
Megbánod ha kinn nem maradsz.
Zsákot kerít, vizet forral,
S ajtóhoz áll hamis orral.
– Hát ha épp az a vágyásod,
Dugd be egyik hátsó lábod.
Farkas-barkas örül nagyon,
– Jaj, bent be jó meleg vagyon.
Ereszd be még csak egy lábom.
Szól a malac: „No nem bánom.”
– Én két lábom, boldog részem,
Örülj, vigadj, jól vagy, érzem.
Első lábom, jaj a hóban…
Szól a malac: „Dugd be sorban.”
– Három lábom ha be hagyod,
Negyedik mért szenved fagyot?
– Jól van, dugd be mind a négyet,
(Zsákba faroltatlak téged.)
– Óh négy lábam úrrá lettél,
Óh én fejem kinn rekedtél!
Jóért jót várj kicsi malac,
Meglásd mi lesz, hogyha behagysz.
– Jó, gyere be, gyer’ a házba,
Gyer’ a házba, gyer’ a zsákba!…
Zsákba buvót be is köti,
Forró vizzel megöntözi.
Bezzeg a ház meleg nagyon,
Hadd hüsöljön kint a fagyon.
Kicipeli farkas komát,
Ki végre ki-rágja magát.
Kopasz farkas világgá ment,
Nem mond a dologra Áment.
Fut, fárad és verbuvál,
Sereggel jön vissza már.
Mint az árviz, jön a falka,
Kopasz vezér szóval tartja.
A kis malac hej látja már,
– A nyakamon van a tatár.
Hamar egy nagy fára szalad,
Farkas falka a fa alatt;
Hogy vegyék le, hegyin-hátán,
Kapaszkodnak egymás vállán.
Száz farkasnak egy a híjja,
Lent a kopasz alig birja;
Bár az ina majd megszakad,
Kis malactól távol marad.
A kis malac hőköl, haj-haj,
Mi lesz vele, itt van a baj.
Csak lekiált hát a gaznak:
– Forró vizet a kopasznak!
No a kopasz holtra vált,
Ugy kiugrott, meg sem állt.
Meg sem állott, elszaladt,
A sok farkas leszakadt.
Nyaka törött, mind a hánynak,
Malacot sem öli bánat.
Ma is göcög-kacag rajt’,
Ma is él, ha meg nem halt.
Móricz Zsigmond: Kis malac meg a farkasok