Tóth Eszter: Pedagógusnapra
(Tarba Mártának)
„Tanító néni! Tanító néni!”
Úgy nyújtjuk fel folyton az ujjunk,
mintha sok kérdezni- és kérnivalónkkal,
bőrünkből is ki kéne bújnunk!
„Tanító néni! Tanító néni!”
S ő válaszol, kisegít mindig,
s mint tündér a vándort, kinccsel: utunkra
tudás kincsével indít.
S bármerre járunk, bárhova visz majd
az életünk kanyargós útja,
akárcsak a padból felnyújtott ujjal,
jelentkezünk újra meg újra:
„Tanító néni! Tanító néni!”
és kicsordul meghatott könnyünk:
„Sohase feledjük tanító nénit!
Jóságát örökre köszönjük!”
Tóth Eszter: Pedagógusnapra
