Benedek Elek: Köszöntők
Kinyílott már az ibolya,
Megjött apa nevenapja.
Kicsi lánya azt kívánja:
A jó Isten áldja, áldja!
Virít az ibolyácska
A zöldülő gyepen;
Itt van már a szép tavasz
Ragyogó fényesen.
A szép tavasszal megjött
Névnapod, jó anyám:
Ibolyákkal köszöntlek
E reggel hajnalán!
Teleszedtem a kezemet
Ibolyával,
Telehoztam a szívemet
Mély hálával.
Az ibolyát, nagyanyácskám,
Eléd hintem.
Hálás szívem azt dobogja:
Áldjon Isten!
Édesanya, jaj de szépet
Álmodtam az elmúlt éjjel:
Udvarunkon egy szép fa nőtt
Szépséges zöld levélkékkel.
Telistele volt az rakva
Csillogó aranyvirággal,
Csilingelő, zengő-bongó,
Szivárványos, gyémánt ággal.
Csilingelő gyémántágon
Azt zengte egy kis madárka:
Jó Istenkém, ezer áldást
Hullajts az én anyukámra!
Édesapám nevenapját
Hej, de régen várom!
Bukfencet vet örömében
Mókus is az ágon.
Hegyes orrú víg mókusnak
Vigyorog a képe,
Csörgő-börgő-zörgő diót
Hajigál a légbe!
Édesapám, édesapám,
Az Isten megáldjon!
A nyomodban mindig öröm,
Mindig mosoly járjon.
Annyi öröm hulljon eléd
Minden kis lépésre,
Ahány csörgő diót hajít
A mókus a légbe!
Dér lepi a kökénybokor ágát,
Hullatja az erdő koronáját,
Nagyanyókám, nincs virág a tájon,
Elégedj meg köszöntőmmel:
Az Isten megáldjon!
Aki még nem tudja,
Tőlem megtudhatja,
Az én édes jó apámnak
Ma van nevenapja.
Aki még nem tudja,
Tőlem megtudhatja,
Nincs senkinek, mint énnekem,
Oly édes, jó apja.
Édesapám, érted
Mit nem cselekedném!
Hogyha bírnám, vállaidról
A terhet levenném.
Ó, jó Isten, segélj,
Hogy ezt megtehessem.
Vállaidról terhet, gondot
Egykor levehessem.
Édesanyám, lelkem,
Fogadd e virágot,
Tenéked nevelte
A te kis leányod.
Amikor ültettem,
Tereád gondoltam.
Amikor öntöztem,
Mindig mosolyogtam.
Fogadd szeretettel,
Édesanyám, lelkem,
A jó Isten téged
Sokáig éltessen!
Édesanyám, lelkem,
Hallgasd meg e versem,
Szívem sugallotta
A te névnapodra.
Anyám, édesanyám,
Az Isten megáldjon,
Bánat, keserűség
Tőled messze szálljon!
Utadat égi kéz
Hintse be virággal,
Teljék meg a szíved
Édes boldogsággal.
Legyen mindég derűs
Életed folyása,
Ezt kéri szívemnek
Minden dobbanása!
Édes, jó apácskám,
Nyílt egy bokor rózsa;
Egyet, kettőt, hármat,
Szedtem is én róla.
Kicsike kertemben
Nagyra én neveltem.
Jóapámnak mostan
Szeretettel szedtem.
Fogadja szívesen,
Tűzze kabátjára,
S gondoljon én reám,
Jó kis leányára!
Drága, jó mamuskám.
Nyár van a világon,
Nap süt le a földre,
Madár száll az ágon.
Szívünk világában
Szintén meleg nyár van,
Szeretetnek napja
Fürdeti sugárban.
Tele van a szívem
Szép madárénekkel:
Légy megáldva hosszú
És boldog élettel!
Nem nyílik a virág,
Nem csicsereg madár,
Döngicselő kis méh
A réten nem jár.
Fagyos szél rengeti
Az erdő nagy fáit;
Elhervad a virág,
A kis madár fázik.
A mi kis házunkban
Ragyogó tavasz van:
Tűz ég a kályhában,
Virág az ablakban.
Édes apám keze,
Gondja, szeretete
Varázsolta oda, –
Az Isten éltesse!
Olyan boldog a mi házunk,
Hogy nagyanya itt van nálunk!
Unokáit úgy szereti,
Csókolgatja, ölelgeti.
Áldja meg az Isten érte,
Éltesse is egészségbe.
Hogy még sokszor legyen nálunk.
Akit mindig szívből várunk!
Színes szárnyú kis madárka
Csicsereg az ágon,
Tarka szegfű mosolyog a
Meleg napsugáron.
Virág, madár s az én szívem
Őszintén kívánja:
Édesanyát a jó Isten
Éltesse, megáldja!
Viruló májusfa,
Szép tavasz mosolya,
Istenke küld.
Napsugár melegét:
Éltető szép reményt,
Hozd el nekünk.
Mennybéli jó Atyám!
Vigyázz mindig reám.
Légy minden utamon,
Örök fénylő napom.
Tavasz vagyok, megérkeztem
Virágos hintóba,
Virágokat hintegetek
A jó nagyapóra.
Arra intett a madárka,
Köszöntőt tanuljak mára.
A virág is csak azt súgja:
Köss bokrétát, jó fiúcska.
Fogadd tehát bokrétámat,
Szívből fakadt hő imámat:
Szálljon áldás a fejedre,
A legkisebb lépésedre!
Benedek Elek: Köszöntők
