Z. Németh István: Csillagos kettes
Nyári este van. Lágy szellő fújdogál, cirpelnek a tücskök. Egy fiú és egy
lány ül a vízparton, átölelik egymást, s fürkészik a csillagokat.
– Szép esténk van, Sárikám.
– Szép, bizony szép.
– Tudod, miért jöttünk ki ide a Duna−partra?
– Tudom. Mert te egy szerfölött romantikus alkat vagy, Apor. Sajnos manapság már nem divat a romantika.
– Ez a millió csillag fölöttünk mind a tanúja lehet, mennyire szeretlek
téged.
– Tudom, de két tanú az oltár előtt szerintem sokkal megbízhatóbb lenne.
– Gondolj csak bele, drága Sárikám, létezik a magyar nyelvben szebb szó annál, hogy szeretlek?
– Igen. Például, hogy „elveszlek”!
– Milyen gazdag is a drága magyar anyanyelvünk!
– Hát az legalább igen, Apor.
– Szerintem a szabadság és a szerelem is a legszebb szavak közé tartozik.
– És ne felejtsük ki ezeket se: menyasszony, házasság, kereset, kocsi, nyaraló…
– Szép esténk van, Sárikám.
– Szép, bizony szép.
– Tudod mit? Válasszunk magunknak csillagot!
– Ha kiválasztok egyet, Aporkám, akkor lehozod nekem?
– Igen, Sárikám, amint ültetsz nekem egy égig érő fát!
– Te egy szerfölött romantikus alkat vagy, Apor! Pedig manapság már
nem divat a romantika.
– Mondd, te hiszel a horoszkópban?
– Csak ha azt írja, hogy a közeljövőben férjhez megyek.
– Állítólag a csillagok nem hazudnak.
– Hát azok legalább nem, Apor.
– Milyen nevetséges lény az ember! Ha egy csillagász azt állítja, hogy az
égbolton 987 millió 956 ezer 784 csillag ragyog, azt minden további nélkül elhiszik, de ha kiírod az ajtóra, hogy „frissen mázolva”, azt mindenki megnézi, hogy igaz−e.
– Élvezzük inkább ezt a szép, csillagos estét, Apor!
– Élvezzük, Sárikám!
– Tudod, hogy én már ki is néztem magamnak egy gyönyörű menyasszo−
nyi ruhát?
– Nézegetni szabad, hiszen az nem kerül semmibe.
– Ugye az esküvőnkre csupa házasembert hívunk majd meg?
– Miért, édesem?
– Mert nekik már nem kell a nászajándékot viszonozni.
– Tegnap így szólt hozzám az apám: „Amikor hétéves voltam, a szomszéd
Lajos bácsi egymilliót nyert a lottón. És te mit értél el eddig az életedben?”
– Erről jut eszembe! Elkértem anyukádtól azoknak az ételeknek a receptjét, amelyek az ő specialitásai, és holnap azok közül főzök ebédet.
– De Sárikám! Azt nem mondta az anyám, hogy éppen a főztje miatt
hagyta ott az apám huszonkét éve?
– Azt elfelejtette közölni, Apor.
– Szép volt ez a zenés−táncos összejövetel.
– Szép bizony! Ennél már csak egy igazi falusi lakodalom lehet szebb!
– Nem tudom, még sohasem voltam falusi lagziban.
– Milyen szép szavak: lakodalom, lagzi… És milyen finom volt az az
epertorta!
– Emlékszel? Egész végig a kezedet szorongattam.
– Milyen romantikus volt! Hát ennyire szeretsz, Apor?
– Dehogy! Ha nem így teszek, egyedül felfaltad volna az egész tortát!
– Te egy szerfölött romantikus alkat vagy, Apor! Pedig manapság már
nem divat a romantika.
– Mondd, tetszett a tegnapi film?
– Jó, csak kár, hogy olyan szomorú volt a happy end−je. A lány minden
áron férjhez akart menni. A fiú nemet mondott, és a lány kútba ugrott.
– Bizony, nagyon szomorú. Hetekig nem volt a családnak normális ivóvize.
– A filmzene is csodaszép volt. Azok a zongorabetétek!
– Nekem tulajdonképpen a zongora a kedvenc hangszerem.
– Ezt eddig nem is mondtad. De miért nem a hegedű vagy a klarinét?
– Egyszerű. Arra nem tudom rátenni a sörösüveget.
– Igazad van, Apor, a zongora olyan romantikus.
– Reggel kezdődik a munka. A dolgos hétköznapok…
– Mi nem dolgozunk mostanában sokat, hiszen tönkremenőben van a cég.
– A tietek is? Ó, Sárikám, mennyi közös vonásunk van, ezt nem is gon−
doltam volna. És mit csináltok egész nap?
– Tíz óráig zavartalanul alszunk az irodában, de akkor jön a főnök.
– És aztán?
– Aztán kénytelenek vagyunk várni fél órát, amíg ő is elalszik.
– Jaj, ez olyan romantikus! Álmodozni! Ébredezni! Aztán meginni egy
csésze feketét…
– Későre jár, Apor. Most már ne beszélgessünk mellé! Vegyél feleségül.
– Sárikám! Hát nem tudsz okosabbat?
– De tudok, Aporkám, csakhogy az meg nem akar elvenni.
Z. Németh István: Csillagos kettes