Vesztergom Andrea: Saroklakó
Azt mondják rám mind a nagyok,
Éktelenül komisz vagyok.
Rossz, akár az égedelem,
Sarok-lakó lett a nevem.
Mikor reggel felébredek,
Kiöntöm a csokis tejet.
Anya már a fejét fogja;
„Nyomás gyorsan a sarokba”.
Ha az ebéd finom falat,
Megkínálom én a falat.
Apa mérges, halkan mondja;
„Indíts tüstént a sarokba”.
Délután a játszótéren
Megdobálom kistestvérem.
Nagymama a kezem fogja;
„Megyünk haza, a sarokba”.
A papagájt kiengedem,
Fogócskázzon ő is velem.
Mikor apa visszahozta,
Mennem kellett a sarokba.
Ha labdámmal futballozok,
Kirúgom én az ablakot.
Nagyapa a fülem fogva
Odavezet a sarokba.
Tévében a mesét nézem,
S összetöröm a kisszékem.
Mondják megint, századszorra,
„Irány oda, a sarokba!”
Mivel álmos úgysem vagyok,
Aludni én juszt sem fogok.
Az egész család együtt mondja:
Éjszakázzon a sarokba?
Azt szeretné sok-sok gyerek,
Minden szoba legyen kerek.
De ha addig megjavulok,
Üres lesz az összes sarok.
Vesztergom Andrea: Saroklakó