Tóth Eliza Krisztina: Brúnó
A kutyámat Brúnónak hívják,
Őrzi a házat és bennünket.
Nem szereti, ha idegenek is simogatják,
Morgással veszi el jókedvüket.
Kiskorom óta a legjobb barátom,
Nélküle helyemet nehezen találom.
Most szegény beteg lett,
Aggódom is érte nagyon
A finom falatokat neki félrerakom.
Az orvos szerint nem sokára jól lesz.
Brúnó nem is sejti, mekkora öröm nekem ez.
Nagyon szerény kutyus, de nem lenne terhére,
Hogy ezúton bekerült gazdája versébe.
Tóth Eliza Krisztina: Brúnó