Szavalóversenyre

Cinca Katica: Bizony, nagy vagyok Ősszel már iskolába megyek. Bizony, ilyen nagy vagyok! Fejemben kérdésekből hegyek… Ugye, ott is játszhatok? Velem jön néhány jó barátom. Ugye, anya, elkísérsz? Egyedül veszem …

Cinca Katica: Bizony, nagy vagyok Olvass tovább

Ranschburg Jenő: Első nap az óvodában I. Most sírok. Itthagyott anyu. Sírok és nem törlöm le a könnyemet… Hadd lássák, hogy én most szenvedek! És hiába dobják ide a labdát …

Ranschburg Jenő: Első nap az óvodában Olvass tovább

Nagy László: Kiscsikó-sirató Fehér volt az anyád, te meg fekete, anyádat elásták, de te nem tudtad, lefeküdtem melléd, simogattalak, sajnáltalak téged, bársony-kiscsikó, puha volt a füled, mint a kisnyulé, nyakadon …

Nagy László: Kiscsikó-sirató Olvass tovább

Kosztolányi Dezső: A kis kutya  Mégis a legszebb állat. Magasba trónol fönn a vánkoson, csodálva nézem sokszor órahosszat és fürge szívverését számolom. Ha álmodik csontokról és ebédről, gondolkozom, milyen a …

Kosztolányi Dezső: A kis kutya Olvass tovább

Juhász Magda: Álomhajó Aludni szeretek, aludni jó, mert elindul velem egy nagy hajó. Utasa megannyi tarka sereg, királyok, tündérek és hercegek. Amikor meglátnak köszöntenek: – De jó, hogy megjöttél te …

Juhász Magda: Álomhajó Olvass tovább

Tamkó Sirató Károly: Bőrönd Ödön Bőrönd Ödön a Köröndön ül a kövön, ül a kövön fekete színű bőröndön. Arra száll egy helikopter, lerádióz a riporter: Bőrönd Ödön! Bőrönd Ödön! Miért …

Tamkó Sirató Károly: Bőrönd Ödön Olvass tovább

Szalai Borbála: Hápi kacsa Volt egyszer egy kicsi kacsa, úgy hívták, hogy Hápi. Alig bújt ki a tojásból, máris tudott járni. Pihés volt a feje, nyaka, szárnya, hasa, háta, színe …

Szalai Borbála: Hápi kacsa Olvass tovább

Kovács Barbara: Tömegszerencsétlenség Elalvás előtt olvasni szoktam. Néha rövidebben, általában hosszan. Lámpám fényére éji lepkék gyűlnek, Megbeszélést tartani fontos ügyeiknek. – Nini, egy uborka! – véli egy ostoba, S szívókájával …

Kovács Barbara: Tömegszerencsétlenség Olvass tovább

Kovács Barbara: Kutyakaland Tegnap, hogy az utcán hazafelé mentem, nem tudtam, a szembejövők, mért bámulnak engem! Léptem szaporáztam, néha meg-megálltam, a rámtekintők mosolyát igencsak furcsálltam. Hónom alatt gördeszkámmal egyre csak …

Kovács Barbara: Kutyakaland Olvass tovább

Kovács Barbara: A kályha Nagyapánál kályha van, begyújtós kályha, szeretem, ha nagyapa fát rak a parázsra. Kinyitja a kályhaajtót, belül, mintha élne, sok – sok kis lángocska, mintha engem nézne. …

Kovács Barbara: A kályha Olvass tovább