Szabó T. Anna: Szőlőhegyi ballada
„Miért sírsz, miért sírsz, anyám, édesanyám?”
„Mert hallom, jön apád, és hallom, hogy részeg.
A kapáját hozza, az Istent átkozza.
Hová bújjak tőle, hová dugjalak el?”
„Ne sírjál, ne sírjál, anyám, édesanyám,
bújjunk a pincébe a nagy hordó mögé,
oda majd nem jön le, ott majd nem talál meg,
ne félj, édesanyám, megsegít az Isten.”
„Nem bújok, nem bújok a nagy hordó mögé,
oda megy először, ott iszik elsőként.
Inkább másszunk gyorsan a fa tetejibe,
mert amilyen részeg, sose szed le onnét.”
„Anyám, édesanyám, magas a diófa,
magasan van az ág, nem érek fel oda.”
„Add a kezed, fiam, emellek, felhúzlak,
de siess, mert jön a kapával az apád.”
„Asszony, te, mit csinálsz, te világ kurvája,
gyere le azonnal, megfogtam a kölyköd!
A torkát elvágom, piros vérét veszem,
nem is az én fiam, nem az én gyerekem!”
„Lemegyek, lemegyek, csak a kicsit hagyja!
Tegye le a kapát, a kicsit ne bántsa!
Ne üssön meg engem, hagyjon békét nekem,
ez a maga fia, egyetlen gyermekem!”
„Hát, ha az egyetlen, egyetlen is marad,
mert te többet nem szülsz, elvágom a nyakad!
Nem érdemli meg az ilyen rongy, hogy éljen.
A kölyköt bezárom, hogy dögöljön éhen.”
„Istenem, Istenem, sikolt édesanyám,
hadd menjek ki innen, megöli az apám!
Fához kikötözte, piros vérit vette,
inkább halt volna meg az apám helyette!”
Az Isten nem hallja a kisgyerek hangját,
vert anya sírását, apa vad haragját,
emberek, ha hallják, állathangnak vélik,
csak farkas üvölt így, csak a macska sír így.
Ha Isten nem hallja, a törvény meghallja,
három rendőr felment a hegyre hajnalra.
Ott feküdt a gyermek, félig már megfagyva,
a fához kötözve vérben állt az anyja.
Anyát és gyerekét a kórházba vitték,
az apát megfogták, a fogházba vitték,
de mikor a lépcsőn kettőt lépett volna,
meghasadt a szíve, lebucskázott holtan.
„Anyám, édesanyám, nincs többet, ki verjen,
most már nincs mit félned, mert az apám elment.”
„Jaj, meghalt, itt hagyta szegény árva fiát –
eddig csak ő bántott, most az egész világ!”
Szabó T. Anna: Szőlőhegyi ballada