Romhányi József: KANSZONETT
Óh, mint imádlak, bájpofájú süldõ;
te konda dísze, sertésól csodája!
Hogy vonz e gonddal mocskolt kis tokácska
s e sárfüggõkkel ékesített fültõ.
Még vályút álmodsz, henteregve koszban.
Nem sejted tán, hisz kis disznó vagy most még,
hogy más is van e földön, mint a moslék,
hogy súghatsz-búghatsz nászkanoddal hosszan.
Hússzék elé míg nem szólít a böllér,
míg végröfföm az égre fel nem hangzik,
egy hízlaldáért el nem válnék tõled.
De jaj, te engem százszor is megölnél,
ha ülnél orvul mesterséges lagzit,
igent rebegve álnok fecskendõnek.
Romhányi József: KANSZONETT