Romhányi József: HAL-DAL
Egy pontyporonty s egy kiscsuka kiúszott a nádhoz,
hátha e kaland finom vacsorát hoz.
Meg is láttak ott egy ingerlõ csalétket,
mely a parton ülõ horgászban ért véget.
- Bekapom! Ez finom falat!
- mondta volna víz alatt
a ponty, hogyha
a pongyola
természet nem teszi némává a halat.
- Csak kapd! - biztatta volna menten
a közismerten
rosszmájú csuka.
- Csak a
végén meg ne bánd,
mert a horgász vele ránt!
- És ha kiránt?
Kis hal iránt
irgalmas a rendes pecás,
s még nem vagyok negyvendekás.
- Sületlenség! - szólt a márna.
- Ki lenyelné, pórul járna,
mert aki bekapja az ellenség horgát,
annak bizony elvágják a torkát.
- Ugyan menj a víz alá! - förmedt rá a ponty-,
ilyen olcsó közhelyeket nekem ne is mondj!
Be is kapta a csalétket sebtiben,
aztán kisült az igazság. Tepsiben.
Romhányi József: HAL-DAL