Romhányi József: EGY SZÚ VÉGRENDELETE
Egy szú beszorult a hokedli lapjába
Ráült a szakácsnõ százszor is napjába'.
és jött a baj csõstül. Még a tetejébe
Az asztalos szöget ütött a fejébe.
Néha percekig már percegni sem tudott
Végül megírta e testamentumot:
- A nagy hármasszekrényt, mely koromszín,
ében,
özvegyemre hagyom, járjon feketében.
Ha a gyászhét letelt és férjhez megy
ismét,
Ne maradjon jussa tõlem, csak a kisszék.
Fiam, ki kalandos, regényes, mint atyja,
A nagy mahagóni könyvszekrényt bújhatja.
Kerülje a drámát, bölcseleti mûvet,
Mert a nehéz könyvek szétnyûvik a nyûvet.
Lányom, ki szégyent szégyennel tetézett,
S lezabipetézett,
Kint éljen eztán, a szemétládában,
Kegyelemdeszkán.
Végül az anyósom. Megérdemli nagyon,
Rá a vadonatúj, szép csõbútort hagyom!
Romhányi József: EGY SZÚ VÉGRENDELETE