Romhányi József: EGY BOLDOGTALAN SÜNNEK PANASZAI A HALOVÁNY HOLDNÁL
Sanyarú sors, te szabtad rám gúnyámat,
Céltábláját az emberek gúnyának.
Engem senki sem cirógat, becézget,
Mert a bõröm egy kicsikét recézett.
Hogy irigylem a nercet, a hódokat!
Nekik kijár elismerés, hódolat.
Hányszor kértem a bennfentes rókától,
Hogy legyen az én ügyemben prókátor.
Könyörögtem: „Szólj a szûcsnek, bátyuska,
Protezsálj be prémesállat státusba!”
Vagy vegyen be legalábbis bélésnek...
De hiába! Nem enged a kérésnek.
Értékemért agyon sose csapnának,
Nem kellek én se muffnak, se sapkának...
Így kesergett sündörögve, bújkálva,
Míg egy fakír nem került az útjába.
Az felkapta, gyönyörködve vizsgálta:
- Jössz a szögeságyamra, te kispárna!
Romhányi József: EGY BOLDOGTALAN SÜNNEK PANASZAI A HALOVÁNY HOLDNÁL