Pósa Lajos: Tömérdek barika
Volt egyszer egy ember,
Nem is olyan régen;
Annyi volt a pénze,
Mint csillag az égen.
Egyebe is volt még,
Úgy emlékszem rája:
Mint réten a fűszál,
Annyi barikája.
Egyszer csak, hogy s hogy nem,
Elfogyott a sok kincs.
Összecsapja kezét:
“Uram Isten! Volt – nincs!”
Mit csináljon már most?
Töri fejét rajta –
Azt a sok barikát
A vásárra hajtja.
El is elindúlnak,
Mennek, mendegélnek,
Hegyen túl, völgyön túl
A Dunához érnek.
Széles Duna vizén
Keskeny kis hidacska:
Csak egy bari fért el
Egy széltibe rajta.
Mennek egymásután,
Szól az ezüst csengő:
“Ne félj, édes gazdánk,
Lesz sok ezer pengő!”
Majd ha a sok bárány
Átalmegy a hídon:
Folytatom a mesét,
Ujra szól a sípom.
Pósa Lajos: Tömérdek barika