Pósa Lajos: A tücsök bandája
Egyszer egy kis tücsök
Mit gondolt magába?
Hogy a nagy világot
Végig muzsikálja:
„Soh’se hallottak még,
Tudom, ilyen nótát!
Elringatom vele
Sorba a vadrózsát.”
Nagy kedve is szottyan
A híres prímásnak:
„Gyere velem, szúnyog,
Gyere szekundásnak!”
Megy vele a szúnyog,
Megyen a dongó is…
Szól már a hegedű,
Klarinét, brúgó is.
Kiül a nefelejcs
A patak partjára:
„Szebben szól a mező
Dalos pacsirtája!”
Csendűl is az ének
A levegőégben,
Minden virág, fűszál
Reszket örömében.
Tücsök-prímás bezzeg
Restelte a dolgot,
Zöld leveles, lombos
Erdőbe sompolygott.
Megy vele a szúnyog,
Megyen a dongó is,
Szól már a hegedű,
Klarinét, brúgó is.
Suttogja mind a lomb
S erdő vadrózsája:
„Szebb ám a mi bandánk
Gyönyörű nótája!”
Szól is már, szól is már
Cinke cinegője,
Gerlice búgója,
Pintyőke csengője.
Tücsök-prímás bezzeg
Restelte a dolgot,
Szedte-vette lábát
És haza sompolygott.
Megy vele a szúnyog,
Megyen a dongó is,
Hallgat a hegedű,
Klarinét, brúgó is.
Pósa Lajos: A tücsök bandája