Mentovics Éva: Köszönöm
Ő tanított betűt írni,
megfogta a kezemet.
Így biztatott: nehogy feladd!
Ügyes vagy, ez megy neked.
Mosolyával simogatott,
dicsért kedves szóval.
Ha valami rosszat tettünk,
elég volt egy sóhaj.
Ha az utcán átsétáltunk,
kézen fogva vezetett,
ha valamit megkérdeztünk,
máris jött a felelet.
Mesét mondott, dalolt nékünk,
kedves, csengő hangon.
Víg dalait azóta is,
ma is szinte hallom.
E kis virág elmond mindent,
amit én csak érzek.
Az elrepült, dolgos évet
így köszönöm én meg.
Mentovics Éva: Köszönöm
