Mentovics Éva: Köszönet a tanítóinknak
Tárt kapukkal várt a suli, s úgy emlékszem, meglehet,
érkezésünk örömére néhány aprót csengetett.
Tudjuk, ez a tudás vára, s mi vagyunk a hercegek,
meg a hercegkisasszonyok,ám a dolgunk rengeteg.
Napról napra idejárunk, izgatottan érkezünk.
Ha tudnátok, mennyi tudást cipel mindig két kezünk!
Ámde vannak jó tündérek, akik várnak – így szokás.
Tanítónak hívja őket, tudod, minden iskolás.
Ők tömik a kobakunkat – van itt tudás temérdek –
és ha néha arra kérnek, leírjuk az egészet.
Osztunk, szorzunk, s pihenésképp olvasunk egy szép mesét,
a környezet és a matek pedig jól megy réges-rég.
Tanítóink fáradoztak egész évben eleget,
míg tudással töltögették szorgosan a fejeket.
Köszönjük, hogy féltő gonddal egyengették léptünket,
kívánjuk, hogy legyen boldog számukra e szép ünnep!
Mentovics Éva: Köszönet a tanítóinknak
