Kovács Barbara: Mamagáj
Nagypapa egy papaggájjal lepett meg engem,
tudja jól, a papagájt nagyon szeretem.
Bóbitája csodaszép,sárga-zöld a tolla,
sötétkékben, aranyban színt játszik a farka.
Mi legyen a neve, törtem a fejemet,
kigondoltam neki szebbnél szebb neveket.
Egyszer csak megszólalt, zengett a kalitka,
– Gyuri vagyok! – mondta, – Gyurika, Gyurika! –
Félév múlva szülinapra új madarat kaptam,
hogy ne unatkozzanak, Gyuri mellé raktam.
Közös kalitkában békén éldegéltek,
fütyültek, daloltak, egész nap beszéltek.
Az új papagájnak Robi a neve,
aranylón csillog két pici szeme.
Robika, Gyurika, zengett a kalitka,
ée egy napon a fészekben volt három tojáska.
Gyuri ült a tojásokon, Robi őrködött,
kiderült a különbség a két madár között.
Robi a fiú, ő a papagáj,
Gyuri pedig a mama, mama-papa-gáj!
Mert köztudott, hogy a fiúkból lesznek a papák,
a lányokból, ha felnőnek, lesznek a mamák.
Nem tudtam, hogy a madaram fiú-e, vagy lány,
Gyurikáról, mire felnőtt, kiderült, hogy lány!
Robi a fiú, tehát papagáj, Gyuri pedig a leány,
tehát mamagáj!
Kovács Barbara: Mamagáj