Kovács Barbara: A tigris
Csíkos a bundám, kicsit kopott,
én mégis csuda szép, nagyon szép vagyok.
Nem vagyok én csacska, túl nagyra nőtt macska,
hírem az őserdőt rég bejárta.
Nem rég, azt hittem még,
nem vagyok más, csak egy kis cica,
néha nagyon félek, gyorsan körülnézek,
nem jön-e valaki a nyomomba.
Léptem puha, csendben osonok,
meg ne hallja senki, hogy merre járok,
éles a karmom, a fogaim nagyok,
tudod én a híres tigris vagyok.
Félnek is tőlem, futnak előlem,
tudják, hogy szörnyen gyors vagyok,
kimeresztem karmomat, ordítozok nagyokat,
megijesztem a gazellát, és a majmokat.
Barátom, egy úr, az üregi nyúl,
ő mondta: jobb félni, mint megijedni,
sosem lehet tudni, jobb óvatosnak lenni,
hátha nem tudja mindenki, hogy tigris vagyok!
Ezért úgy csinálok, hogy nagyot kiáltok,
ők féljenek tőlem, hogy én ne féljek,
titokban járok, csendben lesek,
meg ne tudja senki, hogy én is félek!
Kovács Barbara: A tigris