Kovács András Ferenc: Gyűlésező hóemberek

Eljött Udvarhely, Háromszék,
Jött sok gyergyői meg csíki:
Tanácskozni sereglettek,
Mert őket a fagy sem csípi!

Kiürültek a közhelyek,
Közterek és játszóterek,
Hisz közgyűlést tartottak a
Közkedveltebb hóemberek!

Hegyről-völgyből özönlöttek,
Tömörültek egy nagy dombon
Hányni-vetni meg a hópénzt,
Együtt rágódni a gondon…

Csontropogtató hideg volt,
Rágondolni most sem merek:
Mily görcsösen csikorogtak
Az acsargó hóemberek!

Szónokolt a főhóember
Forgatván szemét, a kokszot:
,,Kitartás, atyámfiai!
Gyorsan tegyük le a voksot!

Téltestvérek, mi vagyunk csak
Igaz, vitéz hóemberek!
S megvallhatjuk: itt a sorsunk,
Bár magasztos, ó, nem remek!

Nyugatról támad a locspocs –
Gaz tavasz fúj! Mi lesz velünk?
Fogjunk össze, hosorsosok –
Megtart minket hideg telünk!

Javasolom, hogy e földön
Csak mi vagyunk jó emberek:
Mi, az ősi, hószerető,
Leghótisztább hóemberek!

Jó hóember kerek fajta:
Jegeket nyal, sört nem hörpöl!
Görbülete is egyenes:
Gömbökből van s csupa körből!

Valljuk: hogyha a tél velünk,
Ugyan kicsoda ellenünk?
Nagy telünk az életterünk:
Másképp tavaszra eltelünk!

Hittel telvén szólítlak föl
Titeket, hős hóemberek,
Hogy mi vagyunk az igazabb,
Hóemberibb jó emberek!

Vesszenek a tavasznapok,
Mert tavasszal sehol vagyunk!
Szépen, sorban szavazzatok,
Vagy elfogyván elolvadunk!”

Szénfogsoruk vicsorgatván
Szavaztak a hóemberek,
Hisz a hóemberség sorsa,
Bár magasztos, ó, nem remek!

Likas lábas, repedt fazék
Kongatott vészt, szörnyű gondot
Veresedtek murokorrok,
Hadonásztak seprűcsonkok.

Összehordtak hetet-havat,
Hahóztak a hóemberek,
S egyhangúlag határoztak:
Csakis ők a jó emberek!

Márciusig is eltartott,
Míg egy szálig szavazott:
Leszavazták, s a naptárból
Törölték a tavaszot!

Hóbortosán hórukkoltak,
Tapsoltak a hóemberek –
Összhóemberség nevében
Csakis ők a jó emberek!

Egymásnak hőn gratuláltak,
De már alig havazott,
Mikor közfelkiáltással
Elűzték a tavaszot…

Közben túl nekihevültek
A haragvó jóemberek:
Persze, kissé megizzadtak,
S csepegtek a hóemberek…

Ó, jaj, bármely hős hóember
Dicsősége, mint a hólé, szétcsurog!
Nem marad csak sárba huttyant
Hóbelevanc, vásott fanyél, fél murok!

Ezért van, hogy kikeletkor,
Ha már tavaszt pezseg az ég,
Erdély-szerte az árakszél
S a táj csupa repedt fazék.