Kecskés Béla: Nagyapómosolyú ősz
Nagyapómosolyú ősz
kószál, itt-ott elidőz,
fánál, földnél, pataknál
lassan jár, ki meg-megáll.
Ha meglesed, látod őt:
kóstolgatja a szőlőt;
tengericső, aranyló-
jár az öreg mosolygó.
Kosárba itt szilvát ráz,
amott levelet cifráz –
minden lombot szépre fest,
s lehullatja egyenest…
Kecskés Béla: Nagyapómosolyú ősz
