Juhász Magda: Icipici pók

Jött az anyukám, tollseprűt hozott,
a kis pók a hasát fogva tovább kacagott:
– Felforgathatják a lakást, de én maradok,
mert a legügyesebb kis pók, csakis én vagyok!

Anyu leporolt, minden szegletet,
de a kis pók mindig talált egy rejtekhelyet,
onnan fújta a nótáját és csak nevetett:
– Én vagyok a legügyesebb pici pók gyerek.

Így lett énnekem barátom a pók,
reggelente a fülembe most is így dalol:
– Én vagyok a legügyesebb, icipici pók,
aki ebben a szobában valaha is volt.