Danyikó Anna: Éjszakai túra
Elérkezett a hétvége, az osztálysereg
túrázni megy.
Izgalomban van az osztály, mindenki
az óra végét várja már.
Judit néni osztja a tanácsot:
hozzon mindenki zseblámpát
és hálózsákot.
Meleg holmi sem árt, mert
éjszaka hűvös van már.
Hat órára lassan megtelik a tábor,
hangos az erdő a sok gyerek zsivajától.
Mindenki elfoglalja a helyét,
nincs most vita, nagy az egység.
Mindenki tudja, hol a helye,
melyik az ágya, majd hova kell feküdnie.
Lassan elérkezik a túra ideje,
lányok, fiúk készülnek a próbatételre.
Kézben a zseblámpa, torkukban a gombóc,
azért csak sötét van, és huhog a bagoly.
Elindul a csapat, szívük a torkukba szalad,
próbálnak figyelni, és egymást nem ijesztgetni.
Sűrű, sötét erdőben fogják egymás kezét,
most sincs vita, csak egyetértés.
Neszeket hallani, roppanó ágakat,
jó volna sietni, hogy a próbatétel végére járjanak.
Zseblámpák fénye villog össze-vissza, előre haladnak,
de a lámpafények hátra mutatnak.
Szót fogad most mindenki:
irány az erdőből ki!
Végre fény! Ott a tábor!
Mindenki szíve meglágyul.
Mindenki tudja, hol a helye,
melyik az ágya, hova kell majd feküdnie.
Van, aki éhes – eszik egy jót,
vannak, akik már az ágyból nevetnek egy jót.
Nem is volt olyan ijesztő – mondják páran,
habár a bagolyhuhogástól megijedtek párszor.
Lassan elcsendesedik a tábor,
van, aki már szendereg, de más még az élményekre gondol.
Kora reggel ébresztő,
irány az otthon, jöhet a nagy pihenő!
Alvás reggeltől délig,
majd beszámoló estélig.
Hétfőn találkozik újra az osztály,
és mindenki egymás szavába vág.
Tele vannak élménnyel,
és megállapítják, hogy ó volt a túra,
használt a közösségnek.
Danyikó Anna: Éjszakai túra