Bodor Melinda: Hópehely
Felhőország közepében,
zordon-mordon novemberben,
megszületett az éjjel
az első hópehely.
Gondolkodott mit csináljon,
alászálljon vagy még várjon,
ám amíg így gondolkodott,
sok kis társa gyarapodott,
tolakodtak, fészkelődtek,
addig-addig lökdösődtek,
míg a paplan ki durrant,
s a hópehely kizuhant.
Azt gondolnád megijedt?
Hogy tett volna ő ilyet!
Az ujjait szétnyitotta,
a szellőt meglovagolta,
sikítani nem tudott,
hát örömében legott
fényesebben csillogott.
Ránézett az öreg hold,
egy dallamot eldúdolt
a hópehely táncba kezdett,
pörgött, forgott és keringett,
– ŐRÜLET!
SZÉDÜLET!
sosem érzett még ilyet!
Ám az idő meg nem állt,
az igézet tovaszállt.
Körülnézett hirtelen,
hol találhat idelenn,
hol találhat egy helyet
hol egy kicsit pihenhet…
Pillantása csillogott,
Ott van! Igen! Éppen ott!
Hopp! Már látom angyalom!
Megpihent az orrodon!
Bodor Melinda: Hópehely