Beney Zsuzsa: Mese
Elindultam,elindultam
zöld mezőre,
ágas-bogas, szárnyas-árnyas
nagy erdőbe.
zöld mezőre,
ágas-bogas, szárnyas-árnyas
nagy erdőbe.
Erdő mélyén, vad bozótban
eltévedtem,
nagy sokára ezüstpatak,
cérna- patak-partra leltem.
Patakparton sehol hídra
nem találtam-
könnyem hullott, gyomrom korgott,
fájt a lábam.
Ezüsthangon a patak is
sírt mellettem,
ezüstkönny pengett a fákon
énfölöttem.
Halak úsztak, bámultak, nem
segítettek,
nyuszik, őzek néztek, haza
nem vezettek,
róka szagolt, kérdezgette
bagoly bátya:
„Miért nem maradtál, kislány, a
puha ágyba,
miért indultál álmodban
fehér mezőre,
ágas-bogas, szárnyas-árnyas
hold-erdőbe?”
Beney Zsuzsa: Mese