Benedek Elek: Az utcáról
Két kis kakas nagy hangosan,
Perlekedett haragosan.
Addig s addig perlekedtek,
Hogy egymás fejének estek.
– Enyém itten ez a szemét,
Kikaparom a kend szemét!
Szólt az egyik, a más vissza
S verték egymást összevissza.
Szerencse, hogy Sára néne
Söpörgetni arra méne:
Kakasokat széjjelverte,
S a szemetet elseperte.
Véres viadalnak vége,
Kakasok közt szent a béke,
De jaj most a szegény lónak,
Szemetes kocsit hordónak!
Tele a kocsi szeméttel,
Egy ló maga hogy vinné el!
Üti, veri a gazdája,
Szegény lovat ki nem szánja.
Hej, gondolja a ló mostan,
Amikor még csikó voltam,
Bezzeg nem vertek lapáttal,
De etettek cukorkával!
Bácsi, bácsi, ha van lelke,
Többet a lovát ne verje.
Felérhetné az eszivel,
Sokat még a ló sem bír el.
Benedek Elek: Az utcáról