Batta György: Kolbászfurulya
Furcsa világ,
az ember maholnap eljut a csillagokba.
Ám az első kolbászkészítőnek
még nincsen szobra.
Tudjuk, ki szerkeszt rakétákat,
ki épít repülőket,
De nem is sejtjük,
Ki volt, aki kitalálta.
Hm, nincs pompásabb csemege a földön:
Mint hús, fokhagyma, só és paprika
Vékonyka kis füstölt bélbe zárva.
Ki volt a mester, a feltaláló, aki egy havas napon megtöltötte az első szálat,
és füstölni kezdte az udvaron.
Mert nagy dolog, hogy a rakéta égbe visz,
de – felröpítenek a gyönyörig a kolbászízek is.
Szeretlek, te nagyszerű étek, te mennyei jó, te ízlelhető, tapintható, szagolható.
Szeretlek, ha a lábaskámban, akár a kígyó,
összetekeregsz, s megsütve a kenyeremre kúszol.
Gyögyörök gyönyöre ez!
Míg eszem, számon nem jön ki szó,
a nyelv ilyenkor nem beszédre való.
A kolbász olyan furulya,
mitől a gyomorban szól a muzsika!
Kolbászok Szencen , Tornalján, Tokajban,
ahány ház, annyi íz abban.
Kamrákban kolbászok lógnak, mint jégcsapok,
s áradnak belőlük illatok.
S bódítnak úgy, mint szépfüstű jácintos udvarok.
Persze jobb lenne, ha a kolbász, akár a cseresznye, fán teremne.
S belőle az egész világ ehetne.
Ám addig is, amíg a kolbászfa kinő,
köszöntlek, drága kolbásztöltő mesterek,
Szencen, Tornalján, Tokajban.
Felséges étek a kolbász,
gyönyörünk lakozik abban.
Batta György: Kolbászfurulya
Versek gyerekeknek – gyerekversek