Gödri Anita: Ki vagyok én
Ki vagyok én..
Mocsárban lépkedő apró lány
Hosszú út után
Nem kellett Volna bele lépnem talán
De ki mindig a nehezebb utat Járja
Annyit tanul…
Nem bánkódik
Fájt… Sokszor fájt, kimerített
De én csak mentem- mentem tovább
Egyszer ott a mélyben ázva láttam
Milyen csoda a világ
A madarak csak szállnak szabadon
Nem hordoznak terheket
Gondoltam hát egyet…
Le teszem én is az enyémet
Hisz megtanultam
Amit kellett
A súlyos sárban ázott cipőmből kibújva
Könnyebb lett minden
Már nem lépek vissza a sárba…
Könnyű maradok és szállok ahová csak akarok.
Gödri Anita: Ki vagyok én