Heltai Jenő: A modell
Egy egyszerű kültelki lányka
(Tizenhat éves, jó falat)
„Leszek modell!” Így szólt magában
És egy festőhöz fölszaladt.
Mert megfelelt az arc, a termet,
Így szólt a piktor: „Aktra termett
E karcsú test… e két halom…
Vetkőzz hamar le, angyalom!”
És mert a célhoz ez vezet,
A kis modell levetkezett.
Mit tudta ő, a balga gyermek,
A neveletlen vadvirág,
Hogy fölfedezve már a szappan,
És él vele a nagy világ.
Mert fogyatékos volt a teint-je,
A piktor így szólt: „Ejnye! Ejnye!
E karcsú test… e két halom…
Izé… gyerünk csak angyalom,
Szebb lesz a váll, szebb lesz a kar,
Segítünk rajta csakhamar.”
És karon fogta, ahogy illik,
A fiatal, de balga nőt,
A szomszédos fürdőszobába
Diszkréten átvezette őt.
Ott állott martalékra várván
A kád… fenékig csupa márvány!
Ami fürdőnek a jele,
Színültig vízzel volt tele.
Festőnk a kádra mutatott,
Köszönt és eltűnt: „Jó napot.”
Elmúlt egy óra meg nehány perc –
A lány nem jön ki. Ej mi ez?
A piktor hosszasan eltűnődik:
„No, most már szörnyen tiszta lesz!”
Benyit, ijedten hökken vissza:
Ott áll a lány, a vizet issza
És keservesen sírni kezd:
„Én nem bírom kiinni ezt!
Ha mindig ennyit inni kell,
A fészkes fene lesz modell.
Heltai Jenő: A modell