Végh György: A képzelet varázspálcája
Hogyha fáradt vagyok nagyon,
mesekönyvem lapozgatom.
Nézegetem a képeket
s hasonlókat festegetek,
csakhogy minden más lesz nálam.
Víziló nő a tojásban,
körbeforgó kerge birka
lesz rajzomon a körhinta,
egy sündisznón fecske vágtat,
és lábuk lesz a labdáknak,
gőzmozdony lesz a sárkányból,
a tehén egy struccal táncol,
orrszarva van az egérnek,
a verebek mendegélnek,
róka él a csigaházban,
a kétpúpú tevén szárny van,
a kenguru erszényében
egy elefánt alszik éppen,
és egy cica kényes orrán
tótágast áll egy oroszlán,
egy léggömb meg úgy dobolgat,
hogy elkergeti a holdat
a helyéről és helyébe
maga a dob száll az égre.
Csacsit eszik egy kis virág,
hinta lovagol a zsiráf,
a béka meg kígyót bűvöl,
krokodil lesz a szegfűből,
a gyorsvonat karikát hajt,
mókusfarka van a ráknak,
a majomnak meg agancsa,
hogy a delfint megszalassza.
Van könyvemben varjú-kutya,
gyík-pelikán és sas-bika.
Ilyen az én birodalmam:
a föld alatt a magasban
repül furcsa állatkertem.
De holnap már újra festem:
egész más lesz minden állat,
új arca lesz a világnak.
A képzelet varázspálca:
mindig képes új csodákra!
Végh György: A képzelet varázspálcája